![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
![]() |
Üdvözöljük Budapesten! |
|
Nézzünk szét: ez itt Magyarország fővárosa, kulturális, politikai, ipari, kereskedelmi, közlekedési központja. Nagyjából 1,8 millióan lakunk itt – ez hazánk népességének kb. 17%-a. Nos, ez a sok-sok ember – fiatalok és öregek – reggelente ezernyi gumilabdaként indul munkába, tanulni, piacra, unokákhoz, múzeumba és kutyát sétáltatni és minden reggel elhalad gyönyörű hidak (a Szabadság híd, a Lánchíd, az Erzsébet híd) mellett, szecessziós épületek (például a Wekerle-telep házai vagy az Iparművészeti Múzeum) mellett, gyógyfürdők, rejtelmes kapualjak, zsinagógák (Európa legnagyobb zsinagógája, a Dohány utcai) mellett, templomok (a monumentális Szent István bazilika vagy a Mátyás-templom) mellett, tereken és sugárutakon, utcácskákon és aluljárókon töri át magát. Talán minden nap látja történelmünk helyszíneit: nagy forradalmainkét, 1848-ét a Nemzeti Múzeum lépcsőin kávét szürcsölve, 1956-ét a Parlament előtt a villamoson zötyögve vagy a Hősök terén görkorizva; kávéházakat, ahol legkedvesebb íróink üldögéltek naphosszat egy pohár víz és gyűrött füzetlapok felett; antik romok és városfalak torzói idéznek régmúlt időket. A Margit-sziget és a Városliget juttat minket levegőhöz és cukrászdák, kávézók, sörözők és diszkók sora vár minket este, hogy a pezsgés akkor se hagyhasson alább. Mehetünk hangversenyre a Művészetek Palotájába vagy koncertekre a híres-nevezetes Szigetre, a világörökség kellős közepén üldögélhetünk élvezve a kilátást a budai várhegyen a Halászbástya mellett, a Duna csillogó hullámai felett. Utazunk keresztül-kasul a forgatagon, akár a kontinens legrégebbi földalatti vasútján is, és közben egyszer csak eszünkbe jut, hogy ezen a dombvidék és síkság találkozása alkotta furcsaságban, melynek egyik része nyugodt, emlékekkel teli, másik oldalán éjt nappallá téve rohan az élet; egy hatalmas városban, melyet egy hömpölygő, néha kiszámíthatatlan folyam szel át, és apró cérnaszálként fűzi csak össze a két partba kapaszkodó kilenc híd – milyen nagyon fontos egy mosoly, egy kedves szó. Ez mind és ennél még sokkal több nekünk Budapest. Most csak arra vár, hogy megismerjék... |














